Csetri Tímea versei
Timiről- A versek írójáról Versek: | Kiégett sorok Próbálok írni, de valahogy nem megy. Csak tépem a lapokat és gyűröm össze. Mikor sikerül írnom egy sort, a többi már nem követi. Nem állnak sorba, Nem várnak felolvasásra, Nincsenek bennük rímek. Reménykednek, hogy egy versben lehetnek,melyet sokan szeretnek. De lassan a láng kiég belőlük, elveszítik varázsukat. Mint a csillagok, melyek ragyognak sokáig. Egy idő után kihunynak, elveszítik a lényüket. S mi már nem látjuk őket. Pedig még mindig ott vannak, Csak a mindenük nélkül élnek. Néma vagyok Néma vagyok Néma vagyok a szerelemben, Néma vagyok a teremben, Néma vagyok, mert szenvedem. De ha megszólalok te elhagysz, Mert azt mondanám más vagy. Más vagy, már nem szeretsz úgy. Csak álmodsz egy éjszakán túl. Nem szenvedsz, mert túl vagy rajtam. Gyűlölsz, hisz megszólaltam. Táncoló lány Mozogj te lány, Tedd a lábad egymás után, Hagy lássák milyen az álom tánc, Hagy éljék ők is át. A gyönyört mely körbe vesz már, hisz tudod a lépést, pici szíved ütemet ver, a lábad már szinte remeg, érzed a véred lázadni kész, a tánc örökké benned él. Mikor-e csodát éled, Nem bírsz megállni, Hiába kérnek. Örökké szállnál, A fénnyel, Minden éjjel. Az időt megelőznéd, melyet mindenki képtelen, Ő is megállna, hogy figyeljen. Az álmod mindenkit megbűvöl, Hisz nem sokára elég, a tűztől, Mely bezárja egy körbe, örökre. Várj még Mikor láttam, hogy jön felém, Két kezét össze tevén. S így szólva, várj kérlek ne menj még, Eszembe jutott a régi sok szép emlék. S szemembe néztél és azt mondtad, rád vártam már régen. S átöleltél mint a takarót éjszaka, lágyan. S azt mondtad imádlak te drága. De most látod itt állunk, könyörögsz nekem. Ne menjek el, beszéljünk meg kérlek. De itt megbeszélni már semmit nem lehet. Majd ha egyszer látom szemed mélyén megint azt a tüzet, örökre melletted leszek. Régen együtt Régen együtt voltunk, ígértük nem válunk szét. De ezek ma már csak kiégett szavak, A szívünkben már csak a remények maradtak sokszor segítettünk másokon, De magunkon soha nem tudtunk. Az a sok szép emlék, már csak így gondolunk egymásra. De mind tudjuk, csak egy szó választ el. Reménytelen percekben, kétségbe esetten, Ketten az éjben Nyáron az éj sötétjében, Ketten ültünk a fényben. A fény átvilágít, bele néz szívedbe. Halkan suttogja fülembe, hogy szeretsz. Mi járhat fejedbe? Szemedbe nézek, s a könnycseppeket nem értem. Oly halk és szelíd vagy, érzem valami nagy baj van. Nem csókolsz forró szenvedéllyel. Csak ülsz, s nézel magad elé némán. Mikor a könnycsepp végig folyik arcodon, azt mondod, szeretsz nagyon. A lelkem mélyén Szerelembe estem, csak álom volt csupán, Hiába várlak, te nem jössz éjeken át, Hiába hullajtom könnyeimet érted perceken át. Hiába hívlak, kérlek, kereslek. De te nem figyelsz rám, nem hallasz engem, nem jössz hozzám. Ó bár foghatnám a kezed, ölelhetnélek, csókolhatnálak, De tudom nem lehet. Megmutatnám mennyire szeretlek. Várom az álmokat, melyek még reményt adhatnak. Melyben minden valóra válik, melyek ha bajban vagy, Segítenek rajtad, soha nem hagynak el, csak ha felébredsz, Elillannak. De ha újból lecsukod szemed, megint velük lehetsz. Bármit kérhetsz, bárkit szerethetsz. Nem úgy mint mikor felébredsz, S reménytelenül szeretsz, szenvedsz. Éjszaka az utcán Repülök az éjjen át, Suhanok ahogy még senki más. Magába zár egy érzés, Megfélemlít a sötétség. Nem tudom mit akar tőlem. Hírtelen látok egy arcot, Csak megmerevedetten állok! Elmentél, én magamat okolom. Érzem, hogy egyedül vagyok, Vissza te már nem térsz, tudom! Őszintén kérlek Ceruza kezemben,rímek a fejemben. Túl egyszerűnek tűnik minden, de nem az, hidd el! Látod szenvedek, hogy veled legyek! Írom a rímeket, hogy lássam szemed. Mondom a szavakat, hogy felelj nekem. Csak egyszer állj meg, olvasd el ezt, S ha úgy gondolod ez a lényeg, ne lépj még egyet. Mondj bármit, csak szólj hozzám. Ne nézz át rajtam, mert szeretlek. Ne fogd be füled, mert nem szeretsz. Szeress igazán! A sorok szétesnek,ha nem olvasod össze őket. A rímek elvesznek, ha nem gondolsz arra, Ki téged nagyon szeret! Két éve vágyom rád, Hogy elvigyél már, Egy hosszú éjjen át. Vigyél álom, Vigyél el. Had lássak mindent szépnek, Hagy éljek egyszer tényleg. Csak egy éjjelt kérek, De azt is szépnek. Csak egy álmom teljesüljön, Kérlek! Egyszerű sorok Egyszerű minden sorom, Csak azt írom amiről álmodom, Azt írom amire gondolok, Amit érzek,amiért a szívem dobog. Megpróbálok igazat írni, Álom Mi is az az álom? Talán az amire mindig vágyom?! Élek,halok,szenvedek,vérzek. Miért harcolok,küzdök és pofont kapok, De még se adom fel a reményt,az álmot. Amiért a szívem dobog, Ami a vérem hajtja. Amiért a gondolatok élnek, Miért a csodák léteznek. Amiért a lelkem megszakad, S sír szótlan mintha semmi nem bántana.
Csak küzd akadályokat legyőzve, És végül a célba ér élve. |