Versek Krisztinek

"A szeretet éhsége hozott a csapdába,

De nem írhatok mindent egyetlen mappába,

Nyitok neki oldalt, adok neki címet,

Remélem hogy találsz majd egynéhány rímet. "

Igen, ez is én vagyok. Csak ilyenkor már fáradt. 

Szeret éhség hozott a csapdába


A Szeret éhsége hozott a csapdába,
elfogott engem a végtelen határa.

Magányos emberként a felhőket kémleltem,
magányos életemben célokat kerestem.
Egymagam tengődtem, mint árva fa a réten,
Egyedül volt lelkem, és értelmetlen létem.

De tudtam, hogy ez nem lehet az én életem,
a magány nem lehet az én végzetem.
Hisz talán csak ebben a világban létezem,
és sosem lesz egy második életem.

Kémleltem mindig a rohanó világot,
láttam hogy mindenki keresi az álmot.
Éreztem mindig, hogy egyhelyben állok,
de nem adtam fel míg éreztem a lángot.

Most csapdában vagyok, de már nem aggaszt,
szívemben őrizlek, s te életben tartasz.


Ez csak egy primitív szerelmes dal,

De az egyszerűsége sok mindent takar.


Kezemben rózsa, melyet neked szántam,
Rózsa, mely érted létezik a világban.
Idegen a rózsa, nem láttad még soha,
Szeretnéd tudni, miért is adtam oda.
Zavartan nézel, nem érted a létét,
Talán a rózsa megvillantja fényét.
Ingadozik benned a sokféle gondolat,
Nem tudod megoldani legnagyobb gondodat.
Azért kaptad tőlem, elárulom néked, mert szeretlek Téged!