Édes álom

Édes álom

Csend van, de a szívem még is kiabál,A lelkem meg ordít. 
De csend van a fejemben.
Nem gondolkodok, csak szeretek és két világ közt lebegek.
Tudom mikor valaki a szemembe néz, nem lát mást,
Csak azt, hogy minden mint a méz.
Mert egy álomban élek ami méz édes.
Ha egy hang szólal meg, olyan mint egy lágy ének.
Ha valaki hozzám ér, olyan mintha a szél simogatna.
S mikor a hajam viszi a szél, olyan mintha a tengerparton állnék.
Mikor egy könnycsepp végiggördül lágyan az arcomon,
Mintha csak az eső esne, arra gondolok
S mikor a szívemből egy darabot visz magával valaki.
Úgy érzem még se adtam neki. De ez csupán csak mind álom.
Ha egyszer felébredek, a világ közepén találom magam,
Könnyekkel, vérző szívvel.